home
***
CD-ROM
|
disk
|
FTP
|
other
***
search
/
Chip 1996 April
/
CHIP 1996 aprilis (CD06).zip
/
CHIP_CD06.ISO
/
hypertxt.arj
/
9311
/
VOXELMAN.CD
< prev
next >
Wrap
Text File
|
1995-04-15
|
8KB
|
135 lines
@VSzámítógépes szimuláció@N
@VTetemkarrier@N
Egy hamburgi tudóscsoport fejlesztette ki az egész világon
megcsodált háromdimenziós anatómia atlaszt, a Voxel man-t.
Segítségével az orvostanhallgatók olyan valósághûen
szimulálhatják a boncolásokat, mint még soha.
A gyengébb lelkületûeket enyhe borzongás fogja el a
látványtól: mintha egy szike hasítaná fel, úgy nyílik szét
a halványrószaszín bôrdarab, szabaddá téve a csupasz
koponyacsontokat. Majd egy lyuk tárul fel a koponyán,
amelyen keresztül akadálytalanul meg lehet tekinteni az
emberi agy tekervényeit. Szinte mintha pulzálna, élne a
szürke massza.
Még egyetlen számítógépen sem sikerült ilyen valósághûen
leképezni az emberi koponyát, mint a hamburgi egyetemi
kórház Matematikai és Adatfeldolgozási Intézetében (IMDM).
Bármely nézôpontból is hatol át a felszínen a szemlélô,
üres üreg helyett mindig egy okos fejet talál mögötte:
agyat, ereket, idegkötegeket és bármit, ami még oda
tartozik. Szinte minden úgy történik, mint a valódi
életben, amikor az orvostanhallgató az anatómiát
tanulmányozza.
Az orvostanhallgatók egyre gyakrabban panaszkodnak, hogy
hiányos a gyakorlati képzés. Az ok -- többek között -- az,
hogy kevés a tanár és a boncterem. A tetemek gyakorlati
kipreparálásán kívül marad a száraz elmélet, a könyvek és
anatómiaatlaszok tanulmányozása. Késôbb, a gyakorlatban az
orvosnak aligha marad lehetôsége, hogy továbbképezze magát
anatómiában. Hacsak nem sebész vagy kórboncnok.
Eddig még egyetlen számítógépes modell sem tudta még csak
megközelítôen sem helyettesíteni a valódi tetemek
boncolását. A hamburgi térhatású atlaszt nem lehet
összehasonlítani egyetlen hagyományos programmal sem. A
Höhne professzor vezette csapat által Voxel man/atlas névre
keresztelt program nemcsak a terjedelmet és a tartalmat
mutatja meg, hanem több dimenzióval összetettebb, és eddig
nem sejtett lehetôségeket nyújt.
A tudósok egy élô ember magmágneses tomográfiával (NMR)
letapogatott adatait használták fel a Voxel man fejének
megtöltésére, és ezeket átvitték saját számítógépeikre. Az
NMR a különbözô szövetek eltérô mágneses tulajdonságait
használja fel, hogy láthatóvá tegye ôket. îgy
koponyametszetekhez hasonló, kétdimenziós képfelszínek
keletkeznek.
A fejlesztôcsapat átszámította az egymással szomszédos
NMR-képek adatait, és létrehozott belôle egy új testet.
Sziszifuszi munka volt -- vallja be Höhne professzor. A
neuroanatómus kollégák segítségével körülbelül 16 millió
""voxel"-bôl (térbeli pixel), azaz 1,5 milliméter
élhosszúságú kockából kellett újra összerakosgatni a
koponyát, tartalmával együtt. Ennek az építôjátéknak csak
akkor van értelme, ha optikailag is egymás mellé van
rendelve az, ami logikailag összetartozik. A különbözô
szervekbôl (például agyból, csontból, érbôl) származó
szomszédos voxelek összerakva csak értelmetlen képeket
alkotnak. Vagy ahogy a résztvevô tudósok egyike oly
szemléletesen megfogalmazza: ""Minden térfogatelem olyan
attribútumokat tartalmaz, amelyek egy szemantikusan
definiált régióhoz való tartozásukat jelölik."
Tehát a Voxelman-csapat feladata az volt, hogy az
attribútumokat hierarchikusan hozzárendelje mindenkori
struktúrájukhoz. Ezáltal minden voxel ""tudja", hogy melyik
szervrégióhoz tartozik (például a bal halántéktekervény a
bal halántéklebenyhez). Ezen túlmenôen azonban minden elem
saját helyiértékét is ismeri a hozzátartozó funkcionális
területen belül, például a látóközponton belül az ellátó
erek lefutását. Tehát egy sebész, amikor felkészül az
operációra, a számítógépbôl a következô felismerésre is
juthat: ""Aha, ha itt metszek be, akkor lehet, hogy átvágok
egy életfontosságú funkciót ellátó eret."
A Voxel man program -- amelybôl a koponya, a medence
területe és a törzs egyes részei már elkészültek -- még
nagyobb kényelmet nyújt. Az egérrel szinte egy virtuális
kamerát lehet körbevezetni az adott testrész körül, s
minden nézôpontból megfelelô ablak nyílik. Höhne szerint
""így gyakorlatilag korlátlan számú nézetet lehet
készíteni, amelyek igazodnak a szemlélô adott kérdéséhez."
A test bármely területét le lehet hámozni a kívánt
mélységig -- akár egy valódi boncolásnál --, de az az
elônye, hogy a részeket újra vissza lehet illeszteni.
A Voxel man segítségével gyorsan és rendkívül plasztikusan
lehet megválaszolni a laikusok számára hátborzongató, az
orvostanhallgatók számára azonban fölöttébb komoly
kérdéseket, mint például: ""Mutasd meg azokat a
testrészeket, amelyek részt vesznek a látás folyamatában."
Persze a felbontástól függôen eltarthat néhány percig, mire
az illetékes agytekervények, erek és idegkötegek, sôt a
velük összeköttetésben lévô szemgolyók szinte térben
lebegve megjelennek a nézô elôtt. ""Sôt, még bonyolultabb
folyamatokat, például operációkat vagy tetszôleges irányú
röntgenképeket is lehet szimulálni -- teszi hozzá a
kutatást vezetô professzor.
A Voxel man nemcsak a szemléltetésre szolgál. A program
egyben egy térbeli tudományos adatbank-modell is. Hiszen
mindegyik érintésre aktivált voxel szükség esetén megnyit
egy információs ablakot, amely tartalmazza a kiválasztott
modul tudományos megnevezését (németül, angolul vagy
latinul) vagy olyan részletesebb információkat, amelyek
felvilágosítást adnak a hierarchiáról valamint a
funkcionális és vérellátási összefüggésekrôl.
Fordított esetben is elég a fogalmat beírni az ablakba, és
a monitoron megjelenik a megfelelô térhatású kép, amin az
összetartozó részletek színnel ki vannak emelve. Végül
pedig a felhasználó, amikor operációra készül, beszúrhat
egy tût egy tetszôleges helyre. A kép és a szöveg pontosan
jelzi, hogy éppen mely részeken hatol keresztül a
sztereotaktikus (minden irányban érintésre érzékeny) tû, és
mely régiók lesznek érintettek egy késôbbi, szondával vagy
lézersugárral való beavatkozásnál.
A németek kreativitása elôtt még az amerikaiak is
megemelték kalapjukat, akik közismerten messze elöl járnak
a szoftverfejlesztésben. A nemzetközi tekintélyû American
Journal of Neuroradiology így dicsérte a hamburgi csapatot:
""Figyelemre méltó, ragyogó teljesítmény a programozás
területén. Az ilyen eszközök döntô módon meg fogják
változtatni azokat a módszereket, amiket a neuroanatómia és
neuroradiológia tanításában használunk."
@KThomas Brandenburg@N